A székelykáposzta vagy székelygulyás a magyar és a közép-európai konyha egyik sajátos étele.
Nevével ellentétben nem székely eredetű, a hagyományos erdélyi konyha nem ismeri.
Az étel receptje a legenda szerint Székely József vármegyei főlevéltáros nevéhez fűződik, aki Petőfi Sándor kortársa és barátja volt. 1846-ban mindketten a pesti Gránátos utcai Komló-kertben ebédeltek, de mire beértek, már kifogyóban voltak az ételek.
A kocsmáros Székely kívánságára a maradék savanyúkáposzta-főzeléket és sertéspörköltet összekeverve szolgálta fel.
Petőfi állítólag legközelebb ugyanezt rendelte, és „Székely-káposzta” néven hivatkozott az ételre.